Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első babérág

138 Petőfi-Könyvtár — Te vagy, Sándor? — álmélkodott Fekete, ha a hangodat nem hallottam volna, teremtuccse nem ismertelek volna meg. — Hja, barátom, súlyos beteg voltam. Csak egy hajszálon függött az életem. — Ne mondd már, hát mi bajod volt? — Sok lenne azt egy lélegzetre elmondani. Majd később apróra elmesélem, hol, merre jártam, mit csináltam, csak győzzed hallgatni. — És most mi a terved, Sándor ? — Jer velem Sass Pistához, ott majd elmondom. Az ifjú vette a kalapját s Petőfit elvezette dr. Sass Istvánhoz. Ennek elmondta, hogy hozott magával egy darab nyers aranyat, ha ezt beváltják, menten lesz pénze. — Nyers aranyat? — álmélkodott a két ifjú, — hát amióta nem láttunk, már bányász is voltál ? — Igen, barátom, — nevetett Petőfi, — de csak a magam lelkéből bányásztam. — Mit te? — faggatta kíváncsian Sass. — Egy csomó költeményt. — Ezt nevezed te nyers aranynak? — Ezt hát, barátom, az lesz az első dolgom, hogy rásózzam valamelyik kiadóra. Sass megvakarta a fejét. — Próbáld meg, Sándor pajtás, én ajánlok neked egy tisztességes kiadót, ha ez nem megy bele, akkor a többinél is hiába próbálsz szerencsét. — Na csak ne harangozz előre, — vegyült a vitába Fekete. — Sándornak már elég jó neve van, miért ne adhatnának ki tőle egy kis verskötetet. Van elég barátja és ismerőse s két-háromszáz példányra biztosan kap előfizetőt. — Meglehet, én nem akarom elkedvetleníteni, próbálja meg, neki csak egy kis séta lesz, ha sorra járja a könyvkiadókat, úgy se sokan vannak.