Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Újra színész lesz

Petőfi élete 121 e fiatal költő révén megismerkedhetnék a Pozsonyba rándult írókkal. Remegve, benső megindulással s kopott ruhája miatt irulva-pirulva lépett hozzá. — Bocsánat, uram, ha zavarom, — szólt félénken, — ön Lisznyai, a költő? — Igen, — felelt nyájasan az ifjú. — En Petőfi vagyok. — A költő ? — kérdezte most viszont Lisznyai. Igen, — felelte örömmel Petőfi. — Szervusz, kedves öcsém! — kiáltott lelkesülten Lisznyai, s megölelte a kopott, fakó arczu ifjút. — Igen örvendek, hogy megismerhettem Lisznyai urat, — szólt még mindig zavartan Petőfi. — Sohse urazz, öcsém, mi írók tegezni szoktuk egymást. Várj egy perczig, pajtás, kiváltom a két nógrádi követnek, Kubínyi Ferencznek és Huszár Károlynak a málháit, aztán gyere a szállásomra, hogy kedvünkre kibeszélhessük magunkat. Kimondhatatlanul jól esett a költőnek ez a szives baráti fogadtatás. Fanyar kedélye, fagyos szive egyszerre fölmelegedett s elhatározta, hogy irótársa előtt leplezetlenül föltárja nyomasztó helyzetét. A Zöldfa fogadóban erre elmondta neki, hogy most az országgyűlési beszédeket körmölgeti napi 25 garasért, de biz ebből se futja ruhára. — Szerzek én neked ruhát, csak ne essél kétségbe. — Kérlek, az a sziklakő, amelyet folyton csapkod a tenger hulláma, az se állt ki annyit, mint én a sors csapásaitól. — Én csak azon csodálkozom, hogy ilyen sanyarú helyzetben is meg tud ihletni a múzsa csókja.