Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Újra színész lesz

122 Petőfi-Könyvtár — Nagyon ritkán s ez is csak olyankor esik meg, amikor jóllakom a remény asztalánál. — Az ugyan sovány ebéd, amit a remény ád. — Ne hidd, pajtás; néha már csakugyan levert volna a nyomor, ha a remény nem tartotta volna bennem a lelket. — Vigasztalódj, pajtás, majd bemutatlak a fiatal Íróknak s ha azok felkarolnak, remélem, hogy tűrhetőbb lesz a sorsod. — Nagy hálára kötelezel vele. — Addig is, barátom, jöjj velem, szerzünk neked tisztességesebb ruhát. Petőfi boldogan ugrott a kalapja után. Szive lázasan vert, szinte ugrándozott beesett mellében. Vidáman követte költőtársát egy szabómesterhez, ahol uj ruhát vett neki Lisznyai. Mikor az ifjú levetkőzött, Lisznyai észrevette, hogy fehérneműje is csupa rongy. A szabónál egy szót sem szólt erről, de midőn a csinosan felöltöztetett Petőfivel az utczára lépett, megfogta a kezét s így szólt: — Sándor pajtás, ne haragudj, de úgy látom, hogy neked fehérneműre is van szükséged. Petőfi elpirult, lesütötte a szemét s szégyenkezve mondta: — Bizony, pajtás, annak is nagy szűkében vagyok, a jobbrendűt ottfogta kecskeméti gazdaszszonyom. Lisznyai bevitte egy divatkereskedésbe, ahol fehérneműt is vett neki. Mikor ezzel is készen voltak, Lisznyai karonfogta és sorra elvitte a fiatal költőkhöz, hogy bemutassa. így ismerkedett meg Degré Alajossal, Berecz Károlylyal, Vachott Sándorral és Imrével, Kuthy Lajossal, Pompéry Jánossal, akik nagyobbrészt meleg szeretettel fogadták a legfiatalabb irótársat.