Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Újra színész lesz

Petőfi élete 115 És ő tél derekán ott állott ruha, meleg felöltő, czipő, szóval minden nélkül. A tizenkilencz éves ifjú e végső szorultságában régi iskolatársaihoz fordult Pápára, szivreható levélben kérve Domanovszkyt, hogy ne hagyják elveszni s gyűjtsenek számára vagy tiz pengő forintot, amiből legalább ruhát szerezhet magának. A jólelkű fiuk: Domanovszky, Kozma, Lantay, Kerkápoly (a későbbi miniszter) és Orlay gyorsan össze is adták a tiz pengőt és elküldték a nyomorgó költőnek. L.eirhatatlan az az öröm, amely besugározta sárga, szenvedő arczát, amikor a posta meghozta neki a tiz forintot. Kifizette a szállását, azután az ócskásnál egy pár ruhadarabot vett, a maradékpénzt pedig félretette, hogy csak akkor vegye elő, ha már minden kötél szakad. Szerencsére a társulatba uj reményt öntött az alispán, aki százon felüli bérletet gyűjtött s így sorsukat egy hónapra biztosította. Petőfi is megkapta gázsiját s ez késztette arra, hogy felránduljon Pestre és meglátogassa régóta bálványozott költőit, a nagy Vörösmartyt és Bajzát, az Athenaeum szerkesztőjét, kinek lapjában deczember 4-én jelent meg „Bujdosó" czímű költeménye. A két költő szeretettel fogadta a kezdő pályatársat s Vörösmarty meg is dicsérte népies hangjáért. Pesti utazása karácsonyra esett s látogatásáról nagy elragadtatással irt Szeberényi barátjának. „Vörösmartynak — irta e levelében — szembetűntek verseim s amint Bajzától haliám, ő a Petőfi név alatt valami régibb irót vélt rejleni Fél napot tölték a régtől tisztelt, szeretett két férfi körében. Boldog fél nap!" Képzelhetni, mily nagy volt öröme, hogy a nemzet legnagyobb költőjének is feltűntek versei. ti*