Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Újra színész lesz

114 Petőfi-Könyvtár nihil! (vagy Caesar, vagy semmi!) Ne nevess ki, barátom, ha bolondokat beszélek . . . Alig tette ki lábát Pápáról, a képző társaság tagjai, akik nagyon meg voltak elégedve tavalyi sikeres működésével, azt indítványozták, hogy Tompa Mihály sárospataki deákkal együtt tiszteletbeli taggá válaszszák, ami november 12-én meg is történt. Ez a szép erkölcsi elismerés volt az utravalója, amidőn könnytől fátyolozott szemmel búcsút vett Pápától s keresztül vágva a Bakony rengetegén, Székesfehérváron állapodott meg, ahol Szabó József társulatánál' lett segédszinész, Borostyán Sándor név alatt. „A párisi naplopó"-ban lépett föl először s ezután irta „Első szerepem" czimű költeményét. Azonban csak egy kunsági barátjának köszönhette, hogy első fellépte után el nem bocsátották. A rendezőt ugyanis nem elégítette ki se hangja, se játéka, de főkép reszelős orrhangja ellen volt komoly kifogása. Talán még Szuper Károly földijének közbenjárása daczára is elbocsátották volna, ha a súgó véletlenül meg nem betegszik s ő derekasan meg nem állja helyét a súgólyukban. Az igazgató ekkor még fizetésjavitást is igért neki, ha tovább is megmarad. Sorsa nyomorúság, koplalás és szenvedés volt itt is. Huszonnyolcz váltóforint fizetése lett volna, de azt se kapta meg. Nemcsak koplalni volt kénytelen, de még szállását sem tudta fizetni, amit egy szinésztársával osztott meg. A társulatban pedig egyre nagyobb lett a viszálykodás, mely mindjobban elmérgesedett s a végleges felbomlás, amit a közönség közönye is siettetett, már csak napok kérdése volt.