Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•130 Petőfi-Könyvtár jármakban nyügő magyar műlyrában; de mégis megvan, névleg a compozitióban megvan; csak meg kell figyelni. Az egész időszakban Eötvös volt az egyetlen szakértő, kinek esze ágában sem volt Petőfi mögött egyebet keresni, mint műköltőt. Ki merné tagadni, hogy ez Eötvös-féle szép czikkből nem tűnik ki elég világosan a legnemesszivübb apologetikai szándék, úgymint polemikai tendentia az üldözött Petőfinek pseudokritikusaival szemben ? Gyulai Eötvösnek ezen czikkét méltán nevezhette a „legigazabb szózat"-nak. Valóban ez arany szavak szerzője távolról sem tartja szükségesnek Petőfit a népköltészetre redukálni, miként mások cselekeszik és pedig csupán páratlan szép magyarságáért. Mindamellett fényesebben bizonyítják be Eötvös arany szavai, mint bármely nagyszavú népies irodalmáré, hogy Petőfi a legmagyarabb költő; ez arany szavak, mondom, megérdemelnék, hogy felelevenittesenek tágabb körökben is, mert még a mai kritika, sőt tudomány is sokat tanulhatna belőlük. Mert nagyon csalódnék, aki azt hinné, hogy a márczius utáni magyar aesthetikai kritika sokkal közelebb áll a majorennitáshoz, mint a márczius előtti. Ha Gyulai nem léteznék, ki eltekintve a Petőfire alkalmazott egy-két hibás theoriájától, legegészségesebb, legszigorúbb és legönállóbb aesthetikai és kritikai erő egész Magyarországon, akkor valóban nem tudom, hogy érdemes volna-e még magyar kritikáról szólani.