Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

Petőfi jelszava 53 IV. Kétségkívül sokkal nehezebb dolog lyrai költemény keletkezését kutatni, ,mint bármely más művészi termékét: minthogy az Én-költészetben van legkevesebb abból, amit kézzelfogható „sujet"nek szoktak nevezni. Mindazonáltal ki fog derülni alant, hogy mennyire hasonlított, éppen 1847. újév körül, a lángoló kettős feláldozom szerzőjének lelkiállapota, Petőfié, az 1783-beli nyugodt ruhest du („pihenni fogsz! ) szerzőjéhez, Goethe-éhez. így aztán, bármennyire ütne is el különben a német költemény a magyartól, éppen ezek az ellentétek világithatják meg egymást legjobban: ott a nem rég, 1782. májusban, nemességet nyert és éppen akkoriban „Kammerprasident"-té kinevezett „valóságos titkos tanácsos" Goethe, kinek báró Steinné vetette fel a — kabinetkérdést; itt a teljességgel független, soha semminemű hivatalt el nem vállalt magyar költő, Petőfi, kinek a szamosparti „barna leány" — mit tett? ... Az erre a kérdésre adandó kielégítő feleletet későbbre halasztva, sietnünk kell hozzátenni még csak ennyit: így aztán bizony nem csoda, hogyha Goethe szenvedélye csak nyugodt eposi, 3-ik személyben suttog, holott Petőfié a dramatikus persona secunda villámlásán kezdi: „Szabadság, szerelem!" Ez a merőben csak kettős