Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

•54 Petőfi-Könyvtár vocativusból álló első sor ellipticus mondat — de legalább messziről hallatszik belőle a „te", vagy „ti" mennydörgése. Ott a csendesen, halkan beszélő objectum; itt a rohamosan, indulatosan cselekvő subjectum; — és mégis a kétrendbeli nyilatkozat közül melyiknek volt több igaza, melyik volt komolyabb és következetesen, szilárdabb elhatározáson alapuló nagyobb benső nyugodtsággal téve ? Facta loquuntur Lelkiismeretes hypothesisek nélkül az irodalomtörténelem épp oly kevéssé élhet meg, mint a természettudomány ; de mind a két téren egyaránt csak tényekre szabad épiteni. Már pedig tény az, hogy Petőfi a polgári év végén különösen szeretett foglalkozni komoly meditatiókkal saját személye, úgymint nemzete sorsa, nemkülönben egyéni tervei és h>vatása felett. Különben is tudjuk, hogy mennyire volt mindennemű rendnek, szóval polgári erénynek tisztelője ez a fiatal ember. Csakugyan, mióta a költő a nyilvánosság elé lépett, nincs az az újév, illetőleg Szilveszter-éj, melyet ne örökített volna meg; még pedig többnyire remek költeményekben. Tudvalevő dolog, hogy még a legközönségesebb embernek is mily fontos, úgy az újév, mint a születésnap, vagy névnap; mennyire inkább kellett tehát egy Petőfinek némi gondot okoznia, kivált miután neki az újév egyszersmind születésnapja, a szóban forgó 1847-ki újév pedig hozzá még polgári nagykorúságát jelentette. Így tehát — kivált hogyha megfontoljuk, hogy az éppen elkészült