Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

Petőfi jelszava 51 ismerjük, mely körülmény újból érdekes külső ellentétbe helyezi a két költő müvét. Ami tehát a „Szabadság, szerelem" irodalomtörténelmi körülményeit, jelesen keletkezését illeti, azt, fájdalom, olyan homály fedi, amilyenről a természet gondoskodik, mikor egy-egy remek alkotásának gyökereit annál jobban elrejti, minél tökéletesebb. Alig tehetni fel tehát költőnk még élő kortársairól, hogy ők emlékeznének: vájjon hol, mikor és mily viszonyok közt keletkezett ez a hat sor? Különben is, mi mindnyájan akaratlanul átkozott külső mértékkel mérvén a dolgokat, az efféle költeményt már csupán jelentéktelen és igénytelen kinézésénél fogva hajlandók vagyunk figyelemre nem igen méltó portékának tekinteni. A szóban forgó darab editio princepse az úgynevezett „Összes költemények-"ben, vagyis inkább élükön lelhető mottó alakjában, tehát 1847. január 31-én látott napvilágot. Megjegyzendő, hogy Petőfi tudtommal nem szokott sohase mottót használni másutt. Egyedül itt, az „Összes költemények" élére látta szükségesnek ilyent tűzni, először és utoljára. De minek is nevezte már az 1846-iki év végéig összegyűjtött 461 rendbeli, hol kisebb, hol nagyobb költeményeit „összes" költeményeinek?... Mert a huszonhárom éves vates sejtette, érezte, sőt akárhányszor kereken kimondta, még pedig legszebben éppen ebben a mottóban, hogy ő sokáig nem fog élni. Sietett tehát minél előbb csűrbe rakni aratását és ily ünnepélyes alkalommal bizony csak 4*