Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi respublikái programmja és politikai optimismusa

Petőfi respublikái programmja 169 izben pedig az uralkodó dinastia ellen invectivát szór. Petőfinek egész politikai poézise azonban csak a legnaivabb politikai optimismusból folyt ki, mint amelyen Petőfinek egész republikanismusa alapul. Kár, hogy ellenségei ezt nem tudták és máig sem tudják vagy nem akarják tudni. Ha hosszabb életet mér a sors Petőfire, meg vagyok győződve, hogy (további követjelöltségi tapasztalások hiányában is) úgy kijózanul abstrakt demokratikus republikanismusából, hogy hamar ráösmer valódi természetére, mely mindig aristokratikus volt, miként minden nagy költőé. Természetes, hogy ilyen költészet, mely a napi mozgalmak piaczán születik, megszűnik költészet lenni, legalább nagyobb részt nem lehet az; legfeljebb érdekes kultur és irodalomtörténeti adatoknak illenek be az idevágó költemények, melyek azonban nálunk népszerű képes diszkiadásban nyomatnak és terjesztenek el és pedig csupán csak a teljesség kedvéért, de mégis . . . csonkítva. (Hogy mondja csak Schiller—Piccolominija : „Wár' der Gedank' nicht so verwünscht gescheidt, man wár' versucht ihn herzlich dumm zu nemien.") Emlékszem még, hogy mily megütközéssel fogadta a Königsbergben, a „reine Vernunft" városában megjelenő derék Altpreussische Monatsschrift valami öt-hat évvel ezelőtt Petőfi „forradalmi" költeményeinek Schweizban kiadott soi disant német fordítását, Opitz remekművét. „Ilyen költeményeknek