Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•160 Petőfi-Könyvtár ezekben páratlan ritkasággal vannak tárgyalva mély philosophiai problémák. Hasonlót tapasztalunk minden nagy költőnél, kinek több mint csupán nemzeti jelentősége van, szóval minden elsőrangú költői géniénél. És ilyen Petőfi is. Avagy a fordítói statisztika és a külföldi Petőfi irodalomból más tanulságot kellene levonni? (Talán a Toldyét, miszerint a magyar népköltemény Petőfinek legerősebb oldala?) És éppen ezért nincs semmi köze Petőfinek mint valódi elsőrangú, azaz universalis költőnek a fent emiitett úgynevezett modern philosophiai költőkkel. Ezeknek philosophiája rendszerint csak a czímben áll. Ellenben Petőfi valódi metaphisikai lángész, anélkül, hogy valaha csak távolról lett volna esze ágában ezen a téren abstrakt tanulmányozással foglalkozni; öntudatlan philosophus, kinek nemcsak egy költeménye a Kant-Schopenhauer-féle iskolai terminusok nyelvére fordítható. Tudom, hogy nem metaphisikai lyrikusokból is kimutathatók olyan helyek, amelyekre egy vagy más Schopenhauer vagy Kant féle terminus könnyen alkalmazható volna ; de azt már tagadom, hogy volna az egész magyar irodalomban olyan költő, kire kevésbbé keresetlenül, vagy találóbban lehetne alkalmazni, mint Petőfire. Egyéb ránt a „Felhők" páratlan szépségük daczára, Petőfinek még sem legérettebb vagy legremekebb methaphisikai költeményei. Az Örült, Világosságot, Utolsó ember és a későbbi rokon-