Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•154 Petőfi-Könyvtár midőn gyűlöletté fajul el, mely lényegében mindig költőitlen, sőt túlzásban undort gerjeszt (A világ és én). De ez álláspontot szerencsére hamar meghaladta. Mellőzve kísérleteit a reflexió terén (Felhők), hiányozván eszméiben az érettség és mélység ; ha Petőfi egyéni költészetével, amelynek ő tárgya és szerzője egyszersmint, egyedül áll lyránkban: regeneráló hatását összes költészetünkre mint népköltőét nem lehet eléggé méltánylanunk." Magától értetődik, hogy minden szigorú elitélés és kifogás Toldynak a pythiai lábasra emlékeztető modorában van felállítva, anélkül, hogy szükségesnek tartaná kimutatni a bizonyítékoknak mégcsak legkisebb árnyékát is. 0 ezt vagy azt állítja és azzal punktum. S aztán minő joggal . mellőzi" e gyűjteményt és mondja a „Felhők"-ről, hogy hiányzik belőlük az eszmék érettsége vagy mélysége, oly irodalomtörténetiró, ki rövid néhány évvel azelőtt a szárazbeteges sentimentalitásban sínylődő s világfájdalmas fiatal Ányost nemcsak hogy nem „mellőzi", hanem ír valódi gyönyörrel ez alárendelt, pityergő és együgyű fiatal barátról? Tanulságosa „Felhők" szerzőjéről Toldy által mondottakhoz hasonlitni Ányosról írt hosszabb panegyricusából csak a következő helyet: „De a nyögésnek e költészete, mely együttérzést gerjeszt motívumai valóságával, elfoglalt reflexiói tartalmasságával, gyönyörködtet a szemlélhető érzéki képes beszéd minden bájaival." Ha Toldy fel tudta ösmerni és megtudta becsülni