Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 149 Ama álkritika által felkarolt optimismus pedig, éppen ez a par excellence német eszme: Leibnitz lévén a modern optimismus megalapítója, ki ellen Voltaire intézte a remek Candidet, azt gúny tárgyává téve. De azért az optimismus is nagyon jól fér össze a franczia eszmékkel. Mintha egyenesen a forradalom bölcsészétől sajátította volna el ezeket Petőfink: Condercettől, az „Esquisse d'un tableau historique des progrés de l'esprit humain" szerzőjétől, ki tudvalevőleg oly nagyszerű optimista volt, hogy végül főbe lőtte magát.*) Condercet, úgymint névleg Shelley és a márczius előtti német viharmadarak (Grün, Lenau, Freiligrath) erősíthették meg Petőfit féktelen szabadság érzületében is, mely csak annyiban nevezhető féktelennek, amennyiben e tulajdonsága őt az életben könnyelmű fegyverragadásra csábította; de mily nagyszerű még ezen hibáiban is, sőt mi dicső példányt nyújt még e féktelensége és könnyelműségében is! Költészetében e féktelen természet, mint olyas valami nyilatkozik, amit más oldalról már gyakran valóságos derültség és jókedvnek neveztek el. *) Schopenhauer szerint az öngyilkolás, vagyis inkább erőszakos önölés (Selbtsttötung), mert gyilkolást (Mord) csak idegen emberen lehet elkövetni, nem egyéb, mint csupán csak a legnagyobb optirnismusnak kifolyása. Mert az ilyen optimista minden áron boldog akar lenni s azon optimistikai hitben ringatja magát, hogy a megboldogulást ki lehet erőszakolni.