Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

114 Petöfi-Könyvtár aesthetikát hordozta szivében ; és azt, amit egy Lessing csak abstracto tudott, azt egy Petőfi in concreto gyakorolta a legnagyobb könnyűséggel. De nézzük közelebb Petőfinek úgynevezett pórias vagy nyers elemeit. Petőfi sohasem használ erősebb kifejezéseket, mint a minőt a legmiveltebb magyar ember társaságában majdnem minden nap hallani. (De elvégre is a társaságra való tekintet nem szolgálhat zsinórmértékül az aesthetikának, vagy költészet- és egyáltalán művészetnek.) És pedig használja Petőfi ott, ahol a dictio plasticája követeli! Mi a németországbeli legműveltebb embereknek a „Himmelsakrament", vagy „Kreuzschockschwerenot" és még néhány durvább fordulat, az a magyarországbelinek a „veszett fene" stb. Senkinek se jut eszébe "úgy az egyiket, mint a másikat etymologiai bonczkés alá venni és azt constatálni, hogy nagyon rút, pórias stb. Csak attól függ minden, hogy hol és mikor alkalmaztatik a rút! Mert a rútnak is van aesthetikája (melynek systemjét Rosenkranz építette Lessing Laokoon-jának egy fordulatára). Shakspere az V. Henrik királyban (III. 3.) egy oly jelenetet hoz a színpadra, mely a rút kifejezések netovábbját tartalmazza. És mégis szép az egész és genialis. Az igaz, hogy franczia nyelven van közbe szúrva az egész jelenet, de annál genialisabb: Catharina. Alice, tu as été en Angleterre et tu parles bien la langue du pays. A{ice. Un peu, madame.