Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 115 Catharina. Je te prie, enseignes la moi; il faut, que je l'apprenne a parler. Commerit appelez vous la main en Anglais ? (stb. stb.) Az egész elég ismeretes; de még a legkényesebb ízlésnek sem jutott eszébe Shaksperenek szemrehányásokkal megköszönni azt, ami, igaz, hogy csak a világirodalom óriásainak privilégiuma: az emberi sziv legtitkosabb titkait árulás nélkül elárulni. Legfeljebb Shakspere kortársai és gáncsolói lehettek még oly tapintatlanok és együgyük mint a — Nádaskayak és Császárok. (Ezért is teljes meggyőződésem, hogy Petőfire Shakspere sorsa vár.) Tudjuk, fájdalom, igen jól tudjuk, hogy mi mohó gyorsasággal terjedt el a Petőfi ellen (eleinte talán inkább csak tudatlanságból ?) szórt póriasságnak hazug vádja; még tüstént azon órában. Ez volt az elsődleges (primar) Nádaskayánizmus. A következő év (1845.) már sokkal gazdagabb volt ellenségeskedésekben Ez a Nádaskayánizmus most már Szeberényi, Császár, Toldy, továbbá a névtelen magyarkák szerzője és végül Nagy Ignácz (Tigris költészete) és miként magától értetik a Honderűnél magánál is: másodlagos (secundár) Nádaskayánizmussá fejlődik. De ez még nem minden: 1846 és 1847-ben (névleg, midőn a költő „Összes költeményei" megjelennek) a harmadlagos (tertiár) Nádaskayánizmus kezd uralkodni: itt is mindenekelőtt a Honderű (Zerffi) a hangadó, mely8*