Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi irodalom megalapítója 109 telenségében csak az utolsó lapon sül ki. De ebben rejlik egyszersmind a jellemrajzolásnak némi következetlensége.) Az egész nem gyakorol művészi hatást; kivévén egyedül a Hiripi-episodusban, mely szép és megérdemli az ismételt olvasást. Különös, hogy ennek a regénynek ugyanaz a thémája, mi az emiitett drámának: a bosszú. De ez a regény egyszersmind a magyar sociális életnek egyik legszomorúbb tályogát érinti, ezért megérdemli, hogy örökké tiszteljük és becsüljük : a kártyázást, a glacékeztyüs betyárizmus ezen legundokabb oldalát.*) Petőfi tehát még leggyengébb műveivel is nemzetének oktatója volt és marad ; és ezt fel nem ismerni, vagy tagadni legalább is rövidlátóság. Mily szép hazafias érzületet tolmácsol például a fent emiitett dráma, hol Petőfi-Saul (III. 1) ekkép szól: „Van egy bűn. Ha létezik a pokol, úgy azt az Isten ezen bűn számára rendelé, mert más nem érdeme! pokolt. Ha vannak ördögök és van fejedelmök: úgy ez a bűn az ördögök fejedelmének koronája. Ez a hazaárulás. Jaj annak, aki ezt elköveti, még annak is jaj, aki erre csak gondol is, hogy elkövesse. — Óvakodjatok a bosszú indulatától ; ez a kém, melyet a sátán küld ki, hogy számára lelkeket vesztegessen meg." *) Az 1846-beli budapesti lapok újdonságaiból meglehet győződni, hogy mily nagy mérvben uralkodott éppen akkor a fővárosban a kártyapestis. Kétségkívül befolyással volt a „Hóhér kötelé"-re e tünemény (Meltzl jegyzete.)