Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

112 Petöfi-Könyvtár És mindez „nyom nélkül enyészett" volna el? És ha igen, megérdemelte-e? Gyulai nézetei Petőfi kritikusairól szintén felületesek és — igen udvariasak. Császár Ferencznek Petőfi ellen intézett botrányos megtámadásáról csak azt mondja, hogy „igazságtalanul birálta meg". Petőfi pseudokritikusainak thémája igen termékeny, s alig hiszem, hogy valaha költő aránylag véve oly nagy számmal lett volna megáldva ellenségekkel, mint Petőfi. Helyesen tette ugyanis, hogy kritikusait „ellenségei"-nek tekintette, miként Gyulai némileg gúnyosan említi. Mert jóakaratból s minden melléktekintetek nélkül Petőfi életében talán csak egyetlen egy ember nyilatkozott róla; és ez sem tulajdonképeni kritikát irt, hanem inkább csak (ritka nemesszivüségéről tanúskodó) szózatot a minden oldalról gyalázatosan megtámadott költő érdekében ; szózatot, melyet azonban elég gyöngéden kritika alakjában hozott a Petőfi dolgában egészen félrevezetett közönség elé. Igen későn történt e felszólalás (1847-ben). A pseudo aesthetikai gyom már szinte rengeteg erdővé nőtte volt ki magát. Mert az irodalmi gyom diabolikus gyorsasággal terjed. És ez nem is volt csoda. Eötvös, akiről szólok, nem tartozott Petőfinek benső barátjaihoz s méltán várhatta, hogy szólaljanak fel előbb a költő szivéhez közelebb állók a „kritikusok"-nak leghallatlanabb garázdálkodásai ellen. De a jó Bajzák, Vörösmartyk alkalmasint azt