Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•102 Petőfi-Könyvtár van, mint neki, annak vajmi kevés ideje marad barátságos mulatság és pletykára. Azután lássuk az érem másik oldalát is. Mily tapasztalatokat kell neki szereznie a barátság úgyis meglehetős puszta terén? Mily túlérzékenyen viseltetett iránta Szemere Miklós, sőt Vörösmarty is. A lángész füsttel is jár, s ha az a kevés füst kissé megtalálta csipni egy vagy más barátnak szemét, szükséges volt-e mindjárt oly nagy zajt csinálni ? AAidőn a fiatal Goethe meglehetős nyers és csipős pamphletjét („Götter, Helden und Wieland") intézte a tizenhat évvel idősebb Wieland ellen, a szeretetreméltó Wieland folyóiratában lenyomatta és mint nagyon sikerült satirát olvasóinak figyelmébe ajánlotta. Pedig Goethét akkor még nem is ismerte és becsülte személyesen. Ha ez esetet összehasonlítjuk a Petőfi —Vörösmarty-féle sokkal szelídebb és ezenkívül barátok közt történt összekocczanásával, akkor mindenesetre igazságosabban fogjuk megítélni Petőfi félreismert szivét és jellemét. De lássunk egy más esetet, mely ugyanazon időben adta elő magát, melyről Gyulai itten szól. Ez eset magában véve nagyon alárendelt értékű, de mint kritikai adat (Petőfi téves jellemezésével szemben) megérdemli, hogy tárgyaljuk. Gyulai maga is kiemeli, hogy mily megbotránkozással vette a közönségnek és különösen Petőfi barátjainak" nagyobb része az „Útirajzokat" 1845-ben, melyek tele vannak legártatlanabb „Jugendeselei -okkal.