Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 103 Heine nevezte így azokat a sajátságos ügyetlenségeket, melyek a fiatalság természetből annál biztosabban folynak, minél egészségesebb az. De némely „barátja" Petőfinek még a legártatlanabb pajzánságért is neheztelt, sőt mi több: az egyik még egy hosszú „nyilatkozatot" is bocsátott a •nagy publikum elé, melyben Petőfi jellemét híven lefesti, oly hiven, amint lefestették azóta is. Az J

;Életképek"-ben megjelent útirajzok helyes és igazságos megítéléséhez mindenekelőtt szükséges a költő fiatal korát és sajátságos életviszonyait számba venni. Igaz, hogy egy-két helyen nevetségesek is; de nem volt-e teljes joga ehhez a huszonegy és fél éves pajzán költőnek? Hogy ezért életében is „nevetséges" lett volna, miképen Gyulai látszik állítani (talán Pákh traditiójából ?), ez újból erős túlzás. Barátjaival történt számtalan összekocczanásai alkalmával mindig méltóságos alakban áll előttünk a költő ; mert a számtalan igazságtalanságot mindig csak a legnemesebb visszautasítás viszonozta. így cselekedett ő a Szeberényi-féle, igy a Garay, így a Tarczi-féle ügyben ? De beszéljen egy idevágó eset. Kovács Pál írja („Képes Újság" 1852. aug. 14.): „Őszinte baráti viszony fejlődött ki köztünk, s midőn akkoriban egyetlen vidéki magyar lapnak, a „ Hazánk "-nak szerkesztését magamra vállalám, Petőfi Sándorral, mint rendes és igen szorgalmas munkatársammal dicsekedhetém. Érdekes lehet ma