Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 101 részt éppen ezen szerencsés helyzet hátrányainak maradt kitéve. Ehhez járul, hogy egyáltalában bármely emberi életnek, mint egésznek megítélése annál nehezebb, minél közelebb állunk hozzá Ezért legnehezebb, sőt teljességgel lehetetlen saját életünket és jellemünket hiven lefesteni. Gyulai tehát nagyobb köszönetet érdemel e müvéért, ha kevesebb általánossággal, abstractióval, conclusioval bíbelődik és annál több concrét esetet hoz fel. Szóval, ha detailban marad ; legyen az biographiai vagy aesthetikai; mert mindkettőben érdekes és tanulságos még a legnagyobb hibák mellett is. Nincs is irodalomtörténetire széles Magyarországon, ki e nemben kíállaná a versenyt Gyulaival. Ezenkívül mily szép a prózája; még a rithmusi festészet sem hiányzik belőle (pl. hol Petőfit a viharmadárhoz hasonlítja). Egyáltalában nem lehet elvitatni, hogy e műben több a költői, sőt rhetorikai, mint történelmi előadás. Ez az összefüggés a fent tárgyalt hiányokkal, melyekkel még sok, nagyon sok hibás detail, különösen a jellemrajzra vonatkozólag, összefügg. E szakasz kezdetén Petőfi barátjait sértő negédléseiről szól. Ez is csak túlzás! Barátjai soha se tudták a költőt az embertől megkülönböztetni, talán csak Vahot Imre és még egy vagy két Petőfihez nem is közel álló iró kivételével. Hogy Petőfi természeténél fogva nem lehetett éppen társaságot szerető egyéniség — ezt ki vehette méltán rossz néven ? Akinek ily komoly hivatása