Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

96 Petőfi-Könyvtár A LANTOS. Zúg az erdő, lecsapott a felszél, Szétrezzen az őszi sárga levél, Mint ölyűtől madárkák csoportja Megrebbenve széled a bokorba. Mély vadonban, zizegő levélen Ki az, aki bujdokolva mégyen ? Ki lehet, hogy még a szél is szánja, Eltakarván a nyomot utána ? Nincs-e néki egy nyugalmas otthon, Hol viditó, enyhe láng lobogjon, Tűzhelyén, a hajlék nyájas keblén — Meleget és sugárt eregetvén ? Nincs-e hő kar, melynek ölelése Haza várná boldog pihenésre ? Es kicsinye, aki csüggne térdén, Ezer apró dőreséget kérdvén ? Vagy, ha más nincs, egy magános hárfa, Ringató dalt búgni fájdalmára ? Egy rideg lant, melynek hangja mellé Halt reményit el-elénekelné ?