Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

Szemelvények 97 Volt. — Meleg fényéhez tűzhelyének Jó barátok, ismerők gyülének; S a szelid nő — háza üdvöz lelke — Kis családját együvé ölelte! És a lanton meg nem szűne a dal, Zenge későn, zenge viradattal: Hangjain a szellem égbe hágott S átteremté e viselt világot! Mint sas, ifjodék meg a természet; A virányon zöldebb szin tenyészett, Illatosbbá lőn a völgyi róna, Gyöngygyei ékes a virág bimbója. A patakviz kristálylyá szürődék, Lombos erdő barlanggá szövődék, Aranyozva lettek a vad sziklák S forrás helyett könnyeiket sirták. A hegy orma, a folyamnak medre Szellemekkel lőn megnépesedve, Fű-fa örült ifjú életének: Bérczen, sikon megzendült az ének. Szende szellő, olvadozva lágyan, Fütyörésze alföld nádasában : Mig a hegység szilajabb szülötte A sió vadujjongatva tört le.