Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

Szemelvények 91 Akkor a dicsőség hozzád el-eljővén, Egyszer itt találna s tán reám ismervén, Mint régi barátját üdvözölne, de én Felelnék: nem tudom, kihez van szerencsém . . . Eh, balgatag beszéd ! alig ejtettem ki, Nevetek, magamat kinevetem érte; Az Isten a magányt nem nekem teremti, Oda való vagyok én a csatatérre. Dobják le testemmel együtt a nevemet A sirba, de addig ne bántsa senki sem. Végleheletemig nem hagyom a helyet, Ott essem el bármily sárosan, véresen . . . Petőfi Sándor. A nagyszalontai csonka-torony. (Petőfi rajza).