Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

90 Petőfi-Könyvtár Én azonban vizet hordok a Dunába Beszélvén ilyetén dolgokat tenéked; Föl van irva szintén sorsod csillagába Ragyogó betűkkel: boldog házasélet . .. Itt hitvesed, amott két virgoncz gyermeked! Gyűljünk össze s üljünk itt körbe mindnyájan, S tartsunk olyan vidám beszélgetéseket, Hogy hallgatni még az idő is megálljon. Igy csaljuk meg ezt a vén hajdút, ki engem Hejh, maholnap megint a dologra kerget. . . Egykor a hírvágyat hátamra ültettem, S most le nem hányhatom a már megunt nyerget. Nem a hir, nem a hir többé, mi ösztönöz, Hogy munkába öljek napot és éjszakát! Mint napszámos nyúlok Íróeszközömhöz, Aki a sátánnak elalkudta magát. Tudom, a feledés, mint az éhes kánya A megölt madárral, elröpül nevemmel, Tudom, hogy siket a magyarok hazája, S még is énekelek, mert énekelnem kell. El fogják feledni nevem s bár felednék Hamar! úgy szeretném túlélni hiremet. Akkor aztán ismét a magamé lennék, Rózsáim volnának a borostyán helyett. Azt kívánnám, hogy itt éljek én s hitvesem Veletek, barátom, nem zavart magányban, Mig nem emlékezném már saját magam sem Arra, hogy divatban voltam hajdanában.