Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

X. Az eszményi, költői barátság, mely egyuton járó embereknél oly ritkán irigység nélkül való, Petőfit és Aranyt erősen, meglazulás nélkül fűzte össze mindvégig. S ha igaz, hogy van barátság, mely a síron túl is tart, úgy az ő barátságukra csakugyan ráillik ez a mondás. Szeretetüknek, egymás megértésének gyönyörű emléke levelezésük, de költészetükben is maradt viszhangja büszkén hirdetett összetartozásuknak. Több költeményük szól egymásnak és egymásról, sőt Arany költészetében — Petőfi halála után — többé-kevésbbé állandó motívumnak mondhatjuk a barátság éveire való visszatekintést. Egyik-másik versében csak halvány vonatkozást találhatunk, máshol azonban tisztán és mélabúsan csendül a visszaemlékezés hangja kegyeletes, ábrándozó megindultsággal. A csöndes öregség derűjében, az őszikék virágzásakor eltűnt ifjúságon és régi nótákon merengve nemesebben és tisztábban, mint valaha, tűnik fel Petőfi alakja Arany előtt. Döbbenve ismeri fel keze vonását egy-egy során, hasonlatán s hálásan könynyezi meg emlékét, mely annyira összeforrt élete