Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

74 Petőfi-Könyvtár legderültebb korszakával: a szalontai évek boldog elégedettségével. Petőfinek négy verse áll vonatkozásban Aranynyal : a verses üdvözlő levél, az „Arany Laczinak" czimű költemény, gyönyörű hexameteres költői levele és az „Arany Jánosnál" czimű vers, melyet mézeshetei után írt Szalontán, mikor feleségével ott tartózkodott. Üdvözlő leveléről már volt szó; az Arany Laczinak irt vidám gyermek-vers is rendkívül népszerű. Költői levele egyike e nemben a legremekebb költeményeknek. Eljegyzése után irja; elején kedvesen korholja Aranyt, mért nem ír, majd családjáról kérdezősködik, feleségéről, a barna Lacziról, a szőke Julisról: . . . Hát a kert, hogy van, amelynek Rózsáin szemeim sokszor függének, amig a Messzeröpült lélek hívemhez vitte szerelmét. És a csonka torony, mely a harczoknak utána Most szomorún hallgat gyér fű koszorúzta fejével, S várja jövendőjét, mely lábát ráteszi s akkor Összeomol, mint a koldus, ha kikapja kezéből A mankót a halál ... áll még a gólya fölötte, Méla merengéssel nézvén a messze vidékbe ? Mindenről akarok mi nekem kedves vala, tudni. Jártam azóta dicső szép tájakon, ámde tiétek Mindig eszemben volt, bár nincs mit rajta csodálni; A veletek töltött kor tette szivemben örökké. S jártam azóta magas, fényes paloták körül, ahol Minden, minden nagy; gazdáik lelke kicsiny csak . . . Akkor eszembe jutott alacsony hajlékotok, ebben Mind kicsinyecske, de a gazdának lelke nagy és szép .. •