Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

50 Petőfi-Könyvtár két szót irok : apa vagyok", — irja Petőfi, — „a többit olvasd a fehér papirosról; szintúgy leolvashatod, mint hará irnám". Aranyék lesznek a keresztszülők, Arany siet is együttörülni barátjával „földi mennyországa második stádiumának bekövetkezésén". Azonban amily gyorsan jött az öröm, olyan hirtelenül is múlik el. A szabadságharcz küzdelmei kezdenek rosszra fordulni, Petőfi vissza akar térni a csatatérre. Felesége szüleivel is összezördül újra, azok hazamennek, neki is távoznia kell, Aranyhoz folyamodik hát, küldje be feleségét nejéhez s aztán ha Júlia jobban lesz, menjenek együtt ki hozzá Szalontára. Arany azonban beteg, felesége sem mozdulhat s igy Petőfi — bár Arany tanácsára maga akarta kivinni családját Szalontára — a nagy hideg miatt meggondolja magát, Vörösmartyékra bizza őket s elutazik. Arany minderről mit sem tud, Petőfi nem irja meg neki elhatározását s igy azt hiszi, megharagudott rá. Választ nem kapván, Petőfinének ir, s ez a levele mindig erős bizonyítéka marad meleg baráti szeretetének. Mennyi félelemmel és szomorúsággal beszél a kettejük közt fennállt jó viszony esetleges megszakadásáról! Milyen szeretettel panaszkodik Petőfire, amért az levelét válasz nélkül hagyta. Csupa szeretet és ellágyulás ez a levél, mentegetődzés, szorongás a baráti érzés megszűnése miatt, elnézés és gyöngédség, bizalom és reménykedés. Csakhamar meg is jön a megnyugtató válasz.