Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)
Petőfi és Arany levelezése
34 Petőfi-Könyvtár kizárólagos dolgozótársa legyen, de csak arra is, hogy nevét esztendőben egyszer tétesse lapjába." Vas Gerebenről a Nép Barátja rossz vezetése miatt nyilatkozik teljes ellenszenvvel. Nem gazembernek, de éretlennek tartja „Őkelmebecsületében sem bizom határtalanul", — irja Aranynak, — „azért hatalmazz fel engem legközelebbi leveledben, hogy megszámoltassam őt a lap jövedelméről". Különben vele már a lap iránya miatt sincs megelégedve, többet nem is tér vissza rá. Szilágyi Istvánról azonban meleg rokonszenvvel ir. „írd meg neki, hogy eddig is szerettem, de most még jobban szeretem, azt tudva, hogy ő ösztönzött az irásra. Eszköz volt ő a gondviselés kezében, mely ha elrejti is gyöngyeit, rendel számára halászokat, kik azt felhozzák". Érdekes, hogy Arany épp Szilágyi Istvánról emlékezik egyszer hidegebben, mikor ez kiakarja hagyni Toldijából a népies kifejezéseket. Jókai Mór iránt szintén elhidegül Petőfi, mikor az rosszalja az Életképekben közreadott, Vörösmartyt támadó versét és nyilatkozik is, hogy távollétében történt a hiba. Pedig Jókait szerette, a inárczius 15-iki napokat egymás mellett élték át, de már előbb is Jókai volt az, ki Petőfi kedvencz tervét, a költői triumvirátus megalkotását segíteni próbálta. A költői triumvirátus eszméjével sokat foglalkozott Petőfi. Mikor Arany János fellép, mindjárt második neki irt levelében megpendíti a gondolatot:
