Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 35 „Arany, Petőfi, Tompa, isten krisztus úgyse szép triumvirátus s ha dicsőségünk nem is lesz oly nagy, mint a római triumvirátusé volt, de érdemünk, úgy hiszem, lesz annyi, ha több nem." Arany kételkedve válaszol: „Hm, ez a triumvirátus . . . De tudod-e, hogy ama rómaiak egyike mindig gyarlóbb volt s vagy idő előtt elbukott, vagy a többinek játékszere lőn. Ti már nem lehettek a gyarló; adja Isten én se legyek." Petőfit a sok támadás is késztette arra, hogy egyesüljön költő-társaival. Lépten-nyomon csipkedik, gúnyolják „népies" voltát, mi aztán egyre jobban ösztönzi a szövetkezésre a népiesség elvének diadalrajuttatásáért. Tompát talán nem találja egyedül elég erősnek, de Arany beváltja reménykedését s bár mindhármuknak külön felfogásuk van a népiességről, hiszi, hogy terve megvalósul. Mikor először fordul meg Aranynál Szalontán, beszélnek a tervről, Arany Petőfi unszolására valószínűleg ezirányban irja első levelét Tompának. A válaszról Petőfi csakhamar türelmetlenül kérdezősködik, de ő is ír Tompának ugyanakkor, mikor Jókai felszólítja Aranyt, legyen az Életképek munkatársa, melynek szerkesztését ő 1848. januárjában veszi át.*) Arany még egy fél évig Vachothoz kötötte le magát, de szíves-örömest csatlakozik, Tompa ellenben nem akarja teljesen otthagyni a Pesti Divatlapot s emiatt nem lehet az Életképek „kizá*) 1847. juniusától társszerkesztő volt Frankenburg mellett. 3*