Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A Mikulás (1863.)

A Mikulás 95 akik még megjobbíthatják magokat. Hajnalig már mindenki megkapta a magáét. Bármily korán is keljen fel valamelyik gyermek, az őt illető részt már ott találja az ablakban. Van aztán öröm, ámde sok szomorúság is, sok szégyen, ahogy érdemli. Némely ablak egészen tele van mindennel, a legszebb, a legritkább játékokkal, hanem közte, az igaz, nem egy helyen kandikál elő egy-egy virgács, de csak többnyire olyan játékokkal felczifrázott zöld bokrétás virgács, mi azt jelenti, hogy az a gyermek, aki kapta, érdemel ugyan egy kis dorgálást, hanem azért még sem tartozik a rossz gyermekek közé. Hanem oh jaj! jaj a gyermeknek és százszor jaj a szegény szülőknek, hol az ablakban semmi más nem látható, mint egy üres, puszta virgács. A mely gyermek e fölött halálra nem szégyenli magát s látván szegény anyjának megszomorodását, igaz szivből azonnal javulást nem fogad, jaj annak. Késő megbánás fogja őt sirjába kisérni. No, de hiszen, ha találkozik is ilyen megátalkodott, javithatlan gyermek, csak igen kevés lehet ilyen és mi ne szomoritsuk meg magunkat ezen szerencsétlenekre való gondolkozással. És vettétek-e észre, milyen bölcsen osztja ki a Mikulás ajándékait? Igen szegény emberek gyermekeinek csak olcsó, egyszerű játékot hoz, nehogy a czifra és drága által elveszítsék kedvöket azon csekély, szerény játékoktól, aminőket különben szegény szüleik vehetnek nekik. De ők ezen csekélységnek épen úgy örülnek, sőt még sokkal jobban, mint a