Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A Mikulás (1863.)

96 Petőfi-Könyvtár gazdag emberek gyermekei, a legdrágább, legpompásabb játékszereknek, mit ők már mind megszoktak és meguntak. Láttátok-e ugy-e, még hetekig, sőt hónapokig az ablakok közt a játékokat kitéve, miket a Mikulás az ottan lakó gyermekeknek vitt. Ha nem is ismeri őket az ember, mindenki örömmel néz az ilyen ablakra, mert tudja, hogy azon házban jó, szófogadó és szorgalmas gyermekek laknak, kikből egykor, becsületes és derék emberek válnak. Halljátok csak, mint megjárta egyszer egy kis kíváncsi fiú, ki erőnek erejével tudni akarta, milyen az a Mikulás és látni akarta, hogyan rakja az majd ablakába a sok szép drága játékot. Föltette magában, hogy majd meglesi. Szépen lefeküdt annak idejében, meghúzta magát a paplan alatt, de a szemét a világért sem hunyta be, nehogy el találjon aludni. Édesanyja kitette a czipöjét s ő maga is szépen lefeküdt. A gyermek meg sem moczczant az ágyban, hanem csendesen, mozdulatlanul feküdt, mintha mélyen aludt volna. Még csak szuszogni sem mert. Egyszerre csak valami neszt hall, lehet képzelni, hogy figyelt, lassan az ablak felé fordítja fejét s képzeljétek csak mit lát: anyját, kezében egy nagy kosarat tartva. No most már tudta a gyermek, ki hozza neki a játékot, s ki rakja oda az ablak közé. Hanem ugyan megjárta, halljátok csak milyen meglepetés várt reá másnap reggel, mikor fölkelvén,- legelőször is az ablakhoz futott. Találjátok ki, mit látott ott ? Hát az egész ablak