Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A Mikulás (1863.)

92 Petőfi-Könyvtár magának. És még, ami legszebb, hogy ilyen virgácsok különösen vannak a leányoknak és különösen a fiuknak: ahol bölcső van, az a leánykáknak való, amelyikben pedig ló van, az meg a fiukat illeti. Ugy-e még ez is milyen okosan van kigondolva ? És még hozzá mindegyiknek tetejében a legfrissebb, a legzöldebb eleven puszpánbokréta díszlik. Milyen jól esik ezt a friss zöldet látni, mikor lépteink alatt csak úgy ropog a hó; mert, amint jól tudjátok, Mikulás napja télen esik, deczemberben, mikor már hó borítja a földet és virágok és zöld lombok helyett csak jégcsapokat és nehéz dérrel bevont ágakat láthat az emberUgy-e sok mindenfélét számláltam elő, ami ilyenkor ott azon a városháztéri piaczon található, pedig ez még csak egy századrésze annak, amit ottan látni lehet. De van is ám ott ember elég! Szegény gyermekek csak úgy ágaskodnak lábuk hegyére, hogy ők is láthassanak mindent. Egyre azon törik fejőket, vájjon a sok közül mi lesz majd az övék ? Melyik játékot fogja majd Mikulás az ő czipőjükbe tenni? De hiába való minden töprenkedés, mert ezt nem lehet kitalálni. Mit is érne, ha az ember már előre tudná, hol volna akkor a meglepetés. Némely anya, megunván gyermekének oktalan rimánkodását hallgatni, inkább megveszi neki a játékot, ami annak ott különösen megtetszett, csakhogy ne gyötörje őt tovább kérésével. Szegény gyermek! most már ne várja többé a Mikulást, az csak olyan gyermeknek visz, ki őt szépen, türelem-