Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A Mikulás (1863.)

A Mikulás 93 mel megvárja. Pedig mi becse van az ilyen vett játéknak? Hiszen ilyenben akármely rossz gyermek is részesülhet; ehhez nem kell érdem, ez nem jutalom, mint a Mikulás hozománya. Tehát itt, ezen a piaczon vásárolja össze a Mikulás azt a sok játékot, mit aztán a jó gyermekeknek széthord. Azonban lehetetlen ráismerni, melyik ő a sok vevő között. Ezerféle alakot ölt magára, mindig mást, különbnél különbfélét. Majd, mint egy szelid, öreg anyóka alkudozik egy kis olcsó játékszerre, majd mint előkelő úrnő, fátyolozottan válogat illatos keztyíis kezével a legdrágább játékok között; vagy mint pajkos deákocska fitogtat egy vadonatúj ezüst hatost a kereskedő előtt, az által akarván azt rábirni, hogy a drágábbra tartott játékot adja neki ennyiért, minthogy neki több pénze nincs. Lehet ilyenkor az utczán akárhány puttonyos asszonyt látni, ki meggörbedve czipeli hátán a játékokkal felhalmozott puttonyt és kitudja, nem a Mikulás-e ez maga, amint már viszi a sok játékot. Vagy pedig találkozik az ember valami cseléddel, ki kezében egy sárga lánczra kötözött nagy fekete ördögöt visz; hátha ez a Mikulás volt, ki valami rossz gyermeknek viszi ezt az ijesztőt? Sőt láttam asszonyokat, kik kis gyermeket vittek karon, másik kezökben pedig valami czifra, ezüst pillangós, aranyfüstös játékot tartottak; láttam szakállas férfiakat, kik mosolygó arczczal tekintettek a kezökben vitt tarka-barka babára és valóban nem merném állítani, ha nem mindannyiszor nem