Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A Mikulás (1863.)

A Mikulás 91 hosszú szarvú fekete ördögök, akkorák, mint egyegy kis gyermek; szóval, van itt minden, amit csak szépet és csodálatosat képzelni lehet. De majd el is feledtem azokat a sok hintázó dámácskákat és a bukfenczeket hányó garaboncziás diákokat, kik fáradhatatlan kitartással űzik napestig játékaikat. És ezek is a legékesebb öltözékekben ; a hintázó kisasszonykák, derekakun aranyzott övvel, átszorított könnyű báli ruhában, a bukdácsoló uracsok pedig selyem bugyogóban és fénylő hegyes süveggel. Mig amazok szépen, csendesen, a legfinomabb műveltséget mutató bájjal hintázzák magokat, emezek annál szilajabb és merészebb szökések által igyekeznek délczeg termetök hajlékonyságát és fékezhetlen büszkeségöket kitüntetni. Hát még ami legnevezetesebb! egész puttonyokkal árulják itt ilyenkor a virgácsokat. Képzeljetek csak egy egész puttonyt tele virgácscsal! . . . Ugy-e borsózik a hátatok? Ámde nem olyan száraz vesszőből összekötött virgácsok ám ezek, minőre az embernek még késő vénségében is rosszul esik visszaemlékezni, ha tudniillik rossz gyermek volt kiskorában. Oh nem ilyen közönséges virgácsokat árulnak ott, hanem olyanokat, melyek telistele vannak aggatva a legkülönfélébb apró játékokkal: kicsinyke talyigákkal, angolosan rövid farkú paripákkal, tollas siivegű lovagokkal, bölcsőben szendergő kis babácskákkal, székekkel és asztalkákkal, trombitákkal és csörgőkkel, mindennel, mindennel amit csak a jó gyermek kívánhat