Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A Mikulás (1863.)

90 Petőfi-Könyvtár virgácsot a játékok közé, kinek-kinek érdeme szerint, amint a gyermek jól vagy rosszul viselte magát. Minthogy azonban olyan nagyon-nagyon ostromoltok kérdéseitekkel, hát csak elmondom, amennyit róla tudnotok szabad. Hát tudjátok-e, hol van Pesten a városház tere ? Voltatok-e már ott a piaczon, hol máskor annyi mindenféle ennivalót szoktak árulni: kenyeret, tojást, lencsét, babot, zöldséget, csibéket és más baromfit s a jó Isten tudja még mi mindenfélét, amit szakácsnék otthon megsütnek, megfőznek s nektek betálalnak, mikor a sok tanulás után olyan éhesen az asztalhoz ültök. Tehát ezen a piaczon, hol máskor azok a nagyszájú zsembés kofák szoktak ülni, ezen a napon nem lehet egyebet látni, mint ezüsttől, aranytól ragyogó, szebbnél-szebb játékokkal megtölt asztalokat és bódékat. Oh, mint csillog azoknak a száz meg százféle babáknak az öltözékén a sok drága arany ékesség! mint fénylenek azok az ezüstös czifraságok rajtok! Azt hinné az ember, a kincses tündérországot látja, olyan fény, olyan pompa mindenfelé, amerre csak néz. Örökzöld mezőben hófehér báránykák, melyeket rózsaszín selyemruhás pásztorlánykák vezetnek; vörösképű kéményseprők, egészen aranyozott aszaltszilvából ; rózsánál pirosabb és liliomnál fehérebb viasz arczú uracskák, szöszparókával és aranysujtásos selyemkabátban és ugyancsak bő bugyogóban, csupa merő ezüst- és aranyba öltözött püspökök ; hosszan, kioltott vörös nyelvű, hegyes