Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

Egy kis köpeny története (1858.)

78 Petőfi-Könyvtár ekkor támadt benne legelső sejtelme annak, mit későbben annyira kifejlesztett ezen felkiáltás számtalanszori hallása. Az anya felkiáltására azt válaszolá a szabó: — Azon könnyen lehet segíteni. El kell vágni valamit belőle. Mindjárt rövidebb lesz! S ezt olyan hidegvérüen mondá. Maga sem tudta a köpeny miért, de olyan aggodalom, olyan félelem szállta meg e szavak hallatára. Borzadva várta, mint fogják őt megrövidíteni. Ámde nem hiába bírnak az anyák gyöngédebb, érzőbb szívvel, mint mások, mert mintha csak megértette volna a kis köpeny rettegését, tagadólag válaszolt annak a kegyetlen szabónak: — Ejh, mégis kár volna! Jó lesz az így is; majd belenő a gyermek idővel. Úgy aztán így jobban megóvja a hidegtől. Úgyis naponkint az iskolába fog benne járni e hideg időben, hát nem tesz semmit, ha kissé nagyobb is, legalább meleget tart, Isten neki, ha már megvan, hadd maradjon igy, jó lesz az így is! Oh, milyen hálás érzés fogta el a köpenyt e védő szavak hallatára! Meg aztán olyan önérzetféle is kezdett benne föltámadni azon gondolatra, hogy majd naponkint az iskolába fog járni, hogy ezt a kis piros arczú, pajkos szemű fiúcskát majd ő fogja megóvni a hidegtől. Megfogadta, hogy olyan melegen fogja tartani, mint csak tőle telik. Már csak anyjának, annak a jó asszonynak a kedvéért is, ki őt megmentette a szabó ollójától,