Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-ik száma 73 esett belőle. Még a tolltörlő is közéjök vegyült s nem szégyelve tentafoltos taréját, berzenkedő ugrándozásokkal igyekezett boszantani. A tollkés pedig mind a négy ágát szétfeszítve, szemkápráztató sebességgel hányta előttem a czigánykereket. De rám nézve legsértőbb az volt, hogy a teleirt papírszeletek, melyekre ama gyászos történetet följegyeztem, garázdálkodásban minden eddig elősorolt tárgyon túltettek. Szerteszét röpködtek előttem s egymásba ütközve, olyan kaczajt ütöttek, mely valamennyiét túlharsogta. Ki hinné! ínég tollam is részt vett e felkelésben ellenem; kihivólag ágaskodott orrahegyére s összefogózkodva az irónnal, együtt a legeszeveszettebb ugrándozásokat vitték véghez s éles kaczagásuk szintúgy metszé fülemet. És képzelitek-e a legfőbbet? hogy írószereim folytonos gúnykaczaja közöl szüntelen hallottam ama borzasztó czikket, mely — miként láttatok — már szegény Klárát is oly szerencsétlenné tette! „Sorsuk mindig tragikus, vagy komikus" harsogtatá felém a papirolló; „az angyalból démon lesz" csúfolódott a fekete-vörös taréjú tolltörlő; „átengedi magát kósza vágyaknak" kaczagtak a szerte röpködő papírszeletek; „mindig keres egy férfiút, az igazit" hahotáztak párosan a toll és irón. És igy tovább! Volt mit hallanom! eleitől végig minden mondatát szemembe kaczagták Ingerültségem leírhatatlan. Mit tehettem volna egyebet? Rájok kiáltottam és csendet parancsoltam. Hasz-