Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)

72 Petőfi-Könyvtár lepetésemből magamhoz kezdék térni, ugy tetszett, mintha e szilaj ugrándozás és kaczaj különösen reám vonatkoznék. Csakugyan ! minden hang, minden mozdulat az én boszantásomra volt irányozva s engem igyekezett gúnyolni és sértegetni. Ez is, oh igen! ez is mind azon kárhozatos czikknek volt következménye. Nemcsak a világot, a társadalmat és családunk tagjait sikerült fölizgatni ellenünk, hanem még Írószereinket is. Tulajdon írószereink, melyek eddig oly vakon engedelmeskedtek, most pártot ütnek, föllázadnak ellenünk ! Erre nem voltam elkészülve, ezt megvallom, még én sem tartottam volna lehetségesnek. Oh, de miért is hagytam a Pesti Napló ama vészteljes három számát napokig asztalomon heverni! miért nem égettem el azonnal, hogy a halál e neme, melyre azon czikk minden irónőt méltónak nyilvánít, legelsőben is rajta hajtatott volna végbe. De a sors másképen határozott fölöttem: nekem is meg kelle kóstolnom azon méregpoharat, melyet szegény Beregi Klára fenékig ürített. Oly sértő dolgokat kelle látnom és hallanom, melyek fölötti haragomban majd kétségbeestem. A nagy papirolló majdnem megérinté arczomat, akkorát szökelt felém, aztán előttem hanyatt vágta magát s egész hosszában szétterpeszkedve hahotázott a szemembe. A tentatartón meg nevettében csak ugy folytak végig a tentacseppek, mig a porzótartó olyan bukfenczeket vetett, hogy a porzó belőle szerteszét szoródott s még a szemembe is