Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-ik száma 71 háziasság és családiasság mellett szónokolnak, kétélű szavaik akkor metszik el a legszentebb kötelékeket, gyanusitgatásaik akkor gyilkolják meg a szeretők bizalmát és dúlják föl a családi élet békéjét, miként arról Beregi Péter és a szegény Klára gyászos sorsa mindenkit eléggé meggyőzhet. Oh, de mi ez ahhoz képest, mi velem történt, mit nekem magamnak kelle tapasztalnom ! Hogyan ? miként? azonnal elmondom. Tehát felhagyva munkámmal, tollamat szokott helyére, a tentatartóm mellé helyezém és fejemet balkezemre hajtva, egészen átengedém magamat fentebb leirt gondolataimnak. Hihetőleg, hogy minél háboritlanabbul merülhessek szomorú elmélkedésembe, szememet is behunyám. Meddig lehettem igy, nem tudom ; elég az hozzá, hogy elmeriilésemből egyszerre csak valami kiállhatatlan, fülsértő kaczaj riasztott fel; még pedig oly sokféle, különnemű hangok harmoniátlan összege, hogy idegeimre épen azon kellemetlen benyomást tevé, mintha egyszerre valaki mind a két öklével a zongora billentyűire csapott volna. Ijedve és boszankodva tekintettem föl és mit láték ? A zaj, mely ilyen kíméletlenül felriasztott, írószereimtől származék, melyek kaczagva és hahotázva szökdécseltek előttem. Oly képtelen, oly kificzamodott ugrándozásokat vittek véghez, hogy első tekintetemre azt hivém, a színházi tánczszemélyzet van előttem ; de alakjaikról csakhamar ráismerheték saját Írószereimre. Amint első meg-