Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A huszár boszúja (1850.)

18 Petőfi-Könyvtár — Ettűl fogva nem jöhettem ki a hadnagyommal, üldözni kezdett, mert azt mondta, hogy én miattam halt meg a szeretője, ki még akkor is csak mindig engemet szeretett. Azt is beszélte egyszer borozás közt, hogy Borcsa álmában sokszor kiáltotta az én nevemet. Isten nyugasztalja meg szegényt! tudtommal sose vétettem ellene. Mikor már tovább egyáltalában nem férhettem meg a hadnagyommal, odahagytam biz én és már most köztetek czimborák, vígabban vagyok, mint valaha azelőtt életemben. — Bizony jól tette azt, hogy ide jött, Bandi bácsi, — mondá egyik csinos leányka, — csak aztán itt is olyan szerencsétlenné ne tegyen valakit, mint szegény Borcsát, mert kelmedért ölte el ám ő magát, mert elhagyta, — tevé hozzá részvéttel. — Ugyan ne beszélj, rózsám, már honnét mondhatod úgy azt, mintha csak könyvből olvasnád. Én is gondoltam néha, az igaz . . . ejh, de mit ér azon, ami elmúlt törni a fejemet, mikor jobb, ha arról gondolkodom, miképpen tölthetem legjobban a jövő órát, hogy ha az lenne is az utolsó, legalább meg ne bánjam. Katonának nem kell gondolnia a tegnappal, meg a holnappal: egyik elmúlt, másik nem bizonyos, hát csak használja a mai napot, mi az övé. Azért is leányok, csókoljatok meg sorba, úgyis megtehetitek köszönet fejibe', am'ért Borcsa történetét elmondtam ; mert mindig ránehezedik a szivemre valami, ahányszor a nevét kimondom, hát csináljatok jó kedvet. Ide