Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 101 kiált a nemzethez, itéletszerü leszámolást követel, melyben ő is részt akar venni s most is, mint mindig, azt hiszi, hogy ez a leszámolás meg is fog történni. Ismételi azt, mit már elmondott versben és prózában nem egyszer, hogy él az isten, aki nem engedheti e nemzet örökös megaláztatását, „mely talán könnyelmű, de nem vétkes, mely talán túlságosan loyalis, de nem gyáva". „Nem, nem és ezerszer nem! a magyar nemzet nem gyáva. Aki téged gyávasággal vádol, nemzetem, az nem olvasta a világtörténet legszebb, legfényesebb lapjait, melyeken kardod dicsősége ragyog. És kiért villogtattad századokon át habár nem mindig győzedelmes, de mindig hősi kardodat! Ha te nem martyrkodtál volna, magyar nemzet, most a török félhold vetne kísértetes fényt az európai műveltség romjaira. És pedig amely nemzet nem gyáva, annak nem lehet elvesznie, amely nemzet küzdött az emberiségért, annak nem szabad elvesznie. Kicsiny tűz vagyok a haza éjében, de tűz vagyok s csak egy szót olvashat a nemzet a sors könyvéből fényemnél, de ez az egy szó a remény!" Minő lelkes, minő nemes szavak! Ha semmi más oka nem volna is a hazának költőjére örök időkig emlékeznie, ez a meg nem ingatható hit, ez a meggyőződés maga is elég volna. Valóban, mintha valami mély megdöbbenés,* mintha valami megkövesítő érzés fogta volna el