Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

102 Petőfi-Könyvtár e napokban, e napok izgalmairól verset nem ír. Egyetlen költeménye ismert, a Hallod-e szív, szivem ! arról a vádról, melylyel ellenei, Vahot Imre és mások, ez időben megtámadták, hogy mért nem köt kardot s nem megy katonának, holott pedig már benn volt kineveztetése iránti kérelme s ő maga tüzérgyakorlatokon vett részt. De ez most nem tartozik ide. Ainlt még most nemzetéhez buzdításul s Ausztria és császárja ellen el akart mondani izgalomban, haraggal, lelkesítve, bosszúra szólítva nemzetét, azt elmondta még egyszer proclamatiójában az Egyenlőségi Társulat nevében szeptember 20-án. „Bánat és harcz szól belőlünk; olyanok a mi szavaink, mint mikor a szél bele süvít a félrevert harang zúgásába. Tüz van, tüz van . . . nem egy falu, nem egy város, hanem az egész ország ég. Fölharangozzuk az egész nemzetet. Talpra, legények! ha most föl nem keltek, fekünni fogtok a világ végéig." így kezdődik, aztán közérthető, némileg népies modorban mondja el az osztrákház szerződéses trónrajutását, az eskü folytonos megszegését, a 48 elérkezését, az európai és a mi forradalmunk sikerét s a szabadsági engedmények folytonos visszavonását egész az augusztus 31-iki manifesztumig. „Magyar nép, ha van még istened és lelked, mit felelsz erre? nem kiáltja miliőm és miliőm