Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

90 Petőfi-Könyvtár akar elkövetni, de maga az imádott nép fogja el s bitóra kerül. Eljön azonban a jobb kor, a nép szabad lesz s keresi a régi szabadsághősök tetemeit, de nem leli, mert a bitófa alatt régen elporladtak. Íme, itt összesítve vannak, főleg 1846 második fele óta annyiszor kifejezett s a gyorsan változó időkhöz alkalmazott eszméi, azonban állandó maradt bennök az ő királygyülölete, a respublika iránti lelkesedése, a nép iránti imádata (demokratismus), melyre ő a jövő államát alapítná, a szabadságért való véráldozatra készsége, ha kell, a vérpadon is, önmagába vetett apostoli hite, egyéni függetlenségi vágya, nagy álmaihoz mért kötelességérzete. És jól figyeljük meg. A költő nem egy elavult, vagy múlékony tételt akar itt elénk állítni, hanem egy örök igazságot az eszmék bajnokairól, a világmegváltókról, az égi küldetésü apostolokról és az emberiség újjáalakításáról a szabadság, a világ ez új megváltója által. Tehát ő egy örök eszme tragikus kifejezését czélozza egy nagyszabású életpályában, tekintet nélkül helyre és időié; mert hiszen egy ilyen hivatottságu ember ilyen sorsa mindenkori, permanens emberiségi történhetőség. Ez a végzet az ilyen alkatú embereknek lelki életében, égi küldetésükben, mintegy az isteni elhatározásban és parancsban rejlik, nem a társadalmi körülményekben, nem valamely határozott környezetben és adott időben. Ekkép bár a tárgyalásban elvont, de a lényegben reális, minden időknek szóló igazságot fejez ki. Tulajdonkép'en Az apostol egy mélyen elkesere-