Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 91 dett, a maga felsőbb rendeltetéséről való meggyőződéssel, áldozatkészséggel és a sikertelen küzdelem miatti elkeseredéssel teli szívnek panaszos éneke. És valóban ha volt valami, ami szívébe 1848-ban örök keservet ültetett, minden egyéb csalódáása mellett főleg ez az, hogy nem kaphatta meg a cselekvésre magának elképzelt és kigondolt helyet, hogy nem használták föl tetterejét, nem bíztak benne, hogy mintegy állandón félretolták, a cselekvésben meggátolták, sőt kicsinyelték. Ez éppen annyira keseríttette, mint az, hogy a nemzet vezetőiben nem látta az időkhöz méltó tetterőt, hogy oly megalkuvásokat tapasztalt, melyek neki egyenesen gyűlöletesek voltak, hogy a fellázzadt nemzet tetterejét is mindegyre mérsékelték, lehangolták s a kellő időt elszalasztották. Az u. n. beszélő politizálás, a szónokló hazamentés, e magyar hiba, volt leginkább ellenére. Megint beszélünk és csak beszélünk, így kezdi április elején egyik költeményét. Azt akarják, hogy Magyarország inkább kofa, mint hős legyen. 0 maga olyan, mint a fölnyergelt tüzes ló, mely fecsegő gazdájára vár. De az még nem volna baj. hanem ezer és ezer van ilyen az ifjúság közt s neki feje ég, szíve megfagy, ha a tétlenségre kárhoztatott ifjúságra tekint. Ugyanígy kesereg készületlenségünk miatt a Fekete-piros dal-ban (május hó), holott a viharok minden oldalról jőnek reánk. A kormány alszik, a nemzet vigad, dőzsöl, mint Mohács előtt; gond-