Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)
Petőfi és a szabadság eszméje
Vlll. Ezekkel a nagy gondolatokkal kapcsolatban 1847 elejétől kezdve a szabadság kérdése költeményeiben mind részletesebbé és bonyolultabbá lesz. Egyfelől jósló gondolatai és töprengései közt a költők magas hivatásáról való tudata s a saját nagy jelentőségében való meggyőződése újra előtérbe lép, de magasabb jelentőséggel és jóval erősebben, határozottabban nyilatkozik meg, mint olyan, amitől megszabadulni sem birna, hiában akarná. Ezek a a gondolatok pályája végéig megújulnak, amig csak a szabadságharczban való tényleges cselekvő részvevés el nem fordítja figyelmét ettől, a némileg elméleti természetű fejtegetéstől. Egyik költeményében 1847 elejéről (Szomorú éj) azon töpreng, hogy mi lesz vele és a hazával, ez a kettő egyenlőn gyötri, nem éri be saját bajával, a hazaszeretet is kinozza és így kiált fel: Ez hát a költő sorsa, mindig ez, Hogy örök vészű tengeren evez ? S mit ér, ha őt a haragos habokból Mentő sajkával partra is tevék, Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból, Kik ott maradtak a hajóba' még ?
