Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

V. Eképen 1845 végéig már teljesen kifejlődve és szabatosan kifejezve találjuk azokat az eszméket és érzelmeket a hazáról és szabadságról, melyeket bátran Petőfi-eszméknek és érzelmeknek nevezhetünk. Ezek lényege: haza- és szabadságszeretet, értök a legnagyobb érzelem, a szerelem föláldozása, végre a halál a csatamezőn, vagy akár vérpadon, mint valamely titokzatos érintkezés a végtelenséggel. Ha a költő hazaszeretetére gondolunk, első tekintetre úgy tetszenék, hogy ő a szabadságot, mint csakis hazánk fölszabadítását fogja fel. Ámde ez téves. Ö a szabadságban, noha saját szerencsétlen sorsunk folyton gyötri őt, mégis többet, az egész emberiség jogát és kötelességét látja már most is, valamint a zsarnokságot, a rabságot is egyetemesebb, majdnem metafizikai értelemben fogja föl. () nem egyetlen veszendő, dúlt országot lát, hanem országokat, melyekben a polgárerény kész halált hoz ; nem egy, hanem több ledöntött, rabországot lát, melyekben a rabok jajgatását túlharsogja a zbarnokhatalom gúnykaczaja.