Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 37 és szabadságszeretetének kialakulási történetében. Ugyanis azt kell gondolnunk egyfelől, hogy őt a czenzura amúgy is gátolván a teljes szabadszólásban, szükségszerűen korlátozta magát s bizonyára elhallgatta oly érzelmei kifejezését, melyek meg voltak benne, de mert ki nem adhatta, tehát hallgatott velük. Másfelől Egy fiatal íróhoz költeménye azt sejteti, hogy most még mások, a kritika s barátai befolyása is korlátozták abban, hogy egészen merészen és elhatározóan szóljon. Egy nem egészen le nem leplezett vagy ki nem fejezhetett belső élet azt mutatja tehát, hogy érzelmei megelőzték idejöket s mi ennek csak egy részét leljük meg ebből az időből költeményeiben. Kétségbe vonhatatlan továbbá, hogy 1845-ben április-junius havi felsőmagyarországi útja igen sokoldalú politikai tapasztalatokkal is járt, mert azóta jóval nagyobb elhatározások jelennek meg költeményeiben s költészete éppen úgy mint az egész életről és hivatása természetéről való felfogása újra mélyebb és gazdagabb lesz. Mindennek egyik jelensége a szabadságért a halál, az életfeláldozás elszántsága. Erre nézve az 1845. nyarán írt A csárda romjai költeménye világos vonatkozást mutat első soraiban a felsőmagyarországi útra, mert abból indul ki. A folytatásban pedig benne van mindaz, amit a puszta és szabadság s a szabadság és érte a halál gondolata neki később sugallt. Ez a hely, mely tehát