Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

Petőfi és a nő 139 nem merült el sem haszontalan önkínzásba, sem habozó töprengésbe; hanem a saját férfias becse tudatában elszántan ment a czél felé, hogy megkérje és bírja a szeretett leányt. Talán ezért is, különösen a szerelem első ébredése, a boldogság elragadtatása van a legszebben föstve költeményeiben. Az a szerelem, mely folyton nagyobb és nagyobb lesz, mely, mint a virág, naponként jobban és jobban kinyílik, mely szebbnél-szebb eszmékre ragadja, szebbnél-szebb képekben ömlik ki, mely lelkét minden magas, nemes, szép iránt fogékonynyá teszi és magasztos fölhevülésben az önfeláldozás, a hazáért és szabadságért a csatatéren való halál rajongásával tölti el A szeretett lányka e közvetetlen hatása és érzelmeinek társulása a legnagyobb föláldozással, melyre ember elszánhatja magát, nemcsak jellemzik Petőfi szerelmi líráját, hanem érzelmeit abban a rokonságban tüntetik föl a halál sejtelmes előérzésével, mely azt mutatja, hogy a legnagyobb érzelmek és a jövő előre látása közt valami misteriosus kapcsolat van. E vonások majdnem mindannyiszor jelentkeznek Petőfi szerelmi líráján ; de természetesen leginkább a Júliához intézett költemények mutatják érzelmeit teljes kifejlettségükben. Ekkor már a férfikorba lépett, érzelmei magokban is teljes érettségökhöz jutottak. De e mellett úgy érezte, hogy ez az utolsó alkalom, hogy meg-