Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

140 Petőfi-Könyvtár nyerje azt a nőt, kinek szerelme, bírása meg tudja váltani lelkét a mult szenvedéseinek sötét emlékeitől. Ez tűnik ki költeményeiből, melyekben Júlia szerelméért esdekel a szerelem könnyeivel, nyugtalanságával, elszántságával. Nem látott maga előtt mást, csak vagy Júlia megnyerését, vagy az örök lemondást; holott az ily nő megtalálása volt lelkének álma. Az ily nő iránti szerelem, mely a lelket fölemeli, megazdagítja, volt egyik legfőbb czélja, melyről élete minden szakában oly ragyogó álmokat szőtt s annyi szép reményt ápolt. Valóban Júlia a költő szerelmének viszonzása által maga a végtelenség lesz Petőfire nézve. Nincs, amire ne emlékeztesse, amit eszébe ne juttasson, amire képzeletét ne ragadja, amit ne Ígérjen, amit ne fogadjon. Ez a szerelem felébreszti lelke összes képességeit s valami csodálatos tiszta látással ruházza föl. Visionariussá válik, a mult, jelen, jövő különböző alkalommal s bámulatos tisztasággal vonul fel előtte: lát és tud egyszerre. A látható és sejtelmes világ, a valóság és képzelet országa váratlan látomásokban nyílik meg előtte s keble a rendkívüli érzéstől fényes lángba borul, mint egy tündérpalota. És végre mindezt kápráztató, ragyogó nyelven, a lírai költészet összes fokain, a legegyszerűbb daltól elkezdve az ódáig, a ditirámbig, számtalan alakban és színezésben fejezi ki. És még csak pár szót. Úgy az ujabb, mint a régibb Petőfi-irodalomban divat volt és maradt Júliát