Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

138 Petőfi-Könyvtár val, melyet a szív ugyan nem fogad el, de cselekvő, férfias erélyre sem bír emelkedni. Jellemzi tehát az erőtlenség, tehetetlenség s az olvadékony nyögdécselés, melyek iránt az épérzésü nők a legnagyobb idegenkedéssel szoktak viseltetn , igen helyesen. Petőfi első sorban is szerelmi költeményeit soha sem meríti elképzelt helyzetekből. Nem epekedő ábrándjait, hanem valódi benyomásait énekli meg. így érzelmeinek realitása ezekben még majdnem szembeötlőbb, mint más műveiben; mert költeményei alkalmait a részletekkel együtt az életből veszi s amint kell, a hangulat, eszme és megindulás csupán az övé. Innen nála a rajongásban is az élet, elevenség, változatosság és közvetetlenség. Tehát csak akkor kezdett dalolni, ha a szeretett lányka elfoglalta egész szívét s betöltötte képzelődését. Ez azonban rendesen egyszerre, töprengés és számítás nélkül történt. Az ő szíve és képzelődése sohasem habozott, ha a hatás kopogtatott. Rendszerint nem a lányka szépségeit, tökélyeit, hanem saját érzelmeit, lelkesedését foglalta dalba, úgy amint ez képről-képre, gondolatról-gondolatra ragadta a legtermészetesebb eszmetársítás útján. Mondhatni villamos ütés gyanánt szívét egyszerre •ángoló érzés töltötte be, nemes fölhevülés járta át egész lényét,, mely sem őszinteségére, sem forróságára nézve nem hagy kétségben. És ekkor